porterfromamerica.net
/ Összes könyv / 844.
C Rachel Caine: Az üvegház Agave Könyvek, 2010, 301. o., 2980 Ft Claire, a 16 éves csodagyerek egy isten háta mögötti porfészek, Morganville egyetemére jár. A campusból rövid úton kiutálják, mivel az üresfejű széplányok közismerten sikítófrászt kapnak az okostóniktól, így a cseppet sem bizalomgerjesztő kisvárosban kénytelen szállás után kilincselni. Hamarosan beköltözhet egy ódon kastélyra emlékeztető komor házba, három fölöttébb furcsa, a serdülőkorból épphogy kinőtt fiatal mellé, akik ráadásul azzal traktálják, hogy a környéket vámpírok szállták meg, ők élet és halál urai, az alacsonyabb rendű emberi faj pedig vagy behódol nekik, vagy csúnya véget ér. Claire eltöpreng, vajon felvegye a kesztyűt, és a túlélési stratégia részeként megkeresse-e a sifrírozott szöveggel íródott titkos könyvet, melyre a vérszívóknak olyannyira fáj a hegyes szemfoga, avagy nyúlcipőt húzzon. Lehet találgatni, hogyan dönt. "A Twilight-rajongóknak ezt mindenképpen el kell olvasniuk" – virít a könyv borítóján a felirat, szemernyi kétséget sem hagyva afelől, mnia célközönsége a vámpírmítoszok amúgy is zsúfolt táborát gyarapító regénynek.
Azt sajnáltam, hogy Shane kevesebbet szerepelt, de azt már nem, hogy jött Sam, egy új szereplő, aki azonnal belopta magát a szí megismerkedhetünk Amelievel is, aki számomra olyan közömbös volt (nem bírtam, és nem lett a kedvencem se), továbbá az, hogy a szereplők változtak, és egy-két szereplővel nagyobb fordulat is történt, szintén a könyv javára írnám, pozitívumként. Nem tudok kiemelni olyan jelenetet, ami igazán tetszett, mert ez egy amolyan "egyben volt a kötet". Összességében nézve nekem tetszett, az írónő megfogott magának, és a könyv végén csak annyit tudtam mondani, hogy mééég! Az első kötet végére egy olyan függő véget tett, ami után nem rágtam tövig a körmöm, hogy mi lesz a következő kötetben, de most nagyon is kíváncsivá tett. Caine bebizonyította: van még a zsákjában elég humor, akció, és romantika egy jó fantasyhoz... de hogy így is marad e, az majd elválik... A könyvet köszönöm az Agave kiadó nak és Lobo -nak
Ezzel úgy tűnik, hogy a vérszopók, valamint humanoid rokonaik, üzlet- és ellenfeleik tizenéves generációjának sikerült szilárdan megvetniük lábukat az amerikai kontinens szörnytermesztéshez igen kedvező éghajlattal rendelkező földjén. A roppant termékeny szerző, Rachel Caine (hivatalos nevén Roxanne Longstreet Conrad, de több álnéven is publikál) Stephanie Meyerhez hasonlóan szintén vérszívóregények sorozatgyártására rendezkedett be: Az üvegházzal startolt A Morganville-i vámpírok című, isten tudja hányadik résznél tartó szériája. A tinédzserek ismerős, átélhető hétköznapi nyomorúságát ruházza fel elrongyolódott horrorpanelekkel: küzdelem a feljebb jutásért az irgalom nélkül szerveződő iskolai hierarchiában, kiközösítés, szerepkonfliktusok, versengés a másik nem figyelméért. A rémregény és a romantikus tinédzserrománc műfajának kényszerházasságából ezúttal nem született emlékezetes utód: Caine lelkesen és szelektálatlanul ontja a zsánerkliséket, fittyet hányva arányokra, megfelelő történetszervezésre, vagy a kiókumlált világokban is kötelező és áthághatatlan belső logikára.