Hogy tehát itt is a kép festi önmagát, a művésznek nincs más dolga, mint hogy hagyja őt kibontakozni. És hogy megérezze, sikerült-e dolog, vagy sem. Arról aztán már igazán senki sem tehet, hogy a kép (többek között) erről a magányról akar vallani nekünk, legyen tájkép vagy mi, vagy figurális alkotás, vagy - ahogy a művésznél megszokhattuk - valami a kettő között, egy tájképből kisejlő félarccal, mondjuk. Nézzék meg ezt a szűk negyven képet itt körben - már a méretük magányra ítélte őket. Aztán ott vannak a magányos figurák (és ahol, kivételképpen, többen vannak, ott sincs a szereplők között valóságos kapcsolat, mindenki be van zárva a saját világába), és ott a kihalt, üres tekintetű tájak is. Azt már mondanunk sem kell, hogy a címek (melyek mindig a kész kép után születnek, és néha változhatnak is) többsége is magányos, egyszavas cím. Nincs tehát remény? Már hogyne volna! Merthogy Balogh István Péter arra is képes, hogy megszerettesse velünk a magányt, amely, lám, ilyen alkotásokat szül.
- Suzuki swift ködlámpa bontott
- Az egyház 5 parancsa 2
- Az egyház 5 parancsa 9
- Az egyház 5 parancsa 1
- Viszket a fejbőröm és hullik a hajam. Lehet összefüggés a kettő között?
- Az egyház 5 parancsa map
A szerk. ) (MTI)
