- Vers a hétre – Várnai Zseni: Csodák csodája - Cultura.hu
- Varnai zseni csodak csodaja
- Várnai Zseni - Csodák csodája dalszöveg - HU
- Spring -Tavasz - ( Várnai Zseni: Csodák csodája )
VÁRNAI ZSENI: CSODÁK CSODÁJA Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fűszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak, a madárdal is mindig ugyanaz, újjáteremti őket a tavasz. A tél nekik csak álom, semmi más, minden tavasz csodás megújhodás, a fajta él, s örökre megmarad, a föld őrzi az életmagvakat, s a nap kikelti, minden újra él: fű, fa, virág, bogár és falevél. Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok, innám a fényt, ameddig rámragyog, a nap felé fordítnám arcomat, s feledném minden búmat, harcomat, élném időmet, amíg élhetem, hiszen csupán egy perc az életem. Az, ami volt, már elmúlt, már nem él, hol volt, hol nem volt, elvitte a szél, s a holnapom? Azt meg kell érni még, csillag mécsem ki tudja meddig ég?! de most, de most e tündöklő sugár még rámragyog, s ölel az illatár! Bár volna rá szavam vagy hangjegyem, hogy éreztessem, ahogy érezem ez illatot, e fényt, e nagy zenét, e tavaszi varázslat ihletét, mely mindig új és mindig ugyanaz: csodák csodája: létezés… tavasz!
Vers a hétre – Várnai Zseni: Csodák csodája - Cultura.hu
- Varnai zseni csodák csodaja
- Magyar ízek vására millenáris
- Otp éves kamat airport
- Yaesu FTDX-1200 RH+6m ADÓVEVŐ
- Várnai Zseni - Csodák csodája dalszöveg - HU
- Várnai zseni csodák csodája
- Megszólalt Csányi Sándor, a magyar gazdaság kilátásairól és a forint árfolyamáról is beszélt - Szabad Pécs
- Várnai Zseni: Csodák csodája ⋆ Óperencia
- Gynecomastia kezelése műtét nélkül
Varnai zseni csodak csodaja
Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fűszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak, a madárdal is mindig ugyanaz, újjáteremti őket a tavasz. A tél nekik csak álom, semmi más, minden tavasz csodás megújhodás, a fajta él, s örökre megmarad, a föld őrzi az életmagvakat, s a nap kikelti, minden újra él: fű, fa, virág, bogár és falevél. Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok, innám a fényt, ameddig rám ragyog, a nap felé fordítnám arcomat, s feledném minden búmat, harcomat, élném időmet, amíg élhetem, hiszen csupán egy perc az életem. Az, ami volt, már elmúlt, már nem él, hol volt, hol nem volt, elvitte a szél, s a holnapom? Azt meg kell érni még, csillagmécsem ki tudja, meddig ég?! de most, de most e tündöklő sugár még rám ragyog, s ölel az illatár! Bár volna rá szavam vagy hangjegyem, hogy éreztessem, ahogy érezem ez illatot, e fényt, e nagy zenét, e tavaszi varázslat ihletét, mely mindig új és mindig ugyanaz: csodák csodája: létezés… tavasz!
Várnai Zseni - Csodák csodája dalszöveg - HU
Azt meg kell érni még, csillag mécsem ki tudja meddig ég?! de most, de most e tündöklő sugár még rámragyog, s ölel az illatár! Bár volna rá szavam vagy hangjegyem, hogy éreztessem, ahogy érezem ez illatot, e fényt, e nagy zenét, e tavaszi varázslat ihletét, mely mindig új és mindig ugyanaz: csodák csodája: létezés… tavasz! A március Petőfi hónap ha süt a nap, ha fú a szél, ő ragyog itt a napsütésben, s a szél szavában ő beszél, s ha égzengéssel, villámfénnyel ránk tör a tavaszi vihar, mintha a szélvész kürtszavában harsogna a Nemzeti dal. Nincs március Petőfi nélkül, e kettő egy száz éve már. Az ő szemével látjuk, hogyha madárka a bokorra száll, fülével halljuk rebbenését, s azt is, mikor egy bősz folyam vagy egy rabnép láncát letépte a szabadság felé roham! ő költötte e hónapot, s olyanná lett, mint amilyennek az ő lantján fogantatott: eszmékkel terhes, forradalmi tettekre érett, lángoló dala úgy szállt a nép szívébe s úgy gyújtott, mint egy lángfolyó. idő és költő egybeforrt, benne sűrűsödött, benne robbant mind, ami forralta a bort, az ő szavára várt a nép és élesítette a kaszát, abban a dicső márciusban ő jelentette a hazát.
Parazsat loptam a nagy kondér alól, a kondérban forrt, fortyogott a lé, egy roppant kéz kavarta, sózta, mérte s nem láthattam a kéz, a kar kié. A léből egy csöpp homlokomra fröccsent és mély, tüzes sebrózsát égetett, nem éreztem a fájást és gyönyörrel fogadtam ezt a lángoló jelet. Futottam és az erdő vad magányán elővettem vajákos lábasom parazsomból tüzet szítottam s néztem, mint fut a láng a száraz ágakon. A tűz dalolt és sziszegett a pára, már bugyborékolt, főtt varázsszerem: kolibrinyelv, bibictojás, beléndek s ezerfű, mely hegyormokon terem. Pár furcsa szót fűszernek eldadogtam illat kerengett s bódított a füst s a holdvilágból lábasomba csorgott álmothozó, delejező ezüst. Pillám nehéz lett s ujjaim hegyével bekentem arcom, szemem, homlokom, karom, kezem, a keblem és a vállam s nem tudtam, élem-e, vagy álmodom, karom helyén, hogy szárnyak tollasodnak emelnek, visznek, szállok, mint a szél, köröttem furcsa szellemek suhognak vakító fényük vág, mint az acél. A föld olyan parányi lett alattam, amint lenéztem, szinte semmiség s csillaghímes bársonyruhába burkolt új dajkám, a bakacsin éji ég.
Spring -Tavasz - ( Várnai Zseni: Csodák csodája )
Megtekintések száma: 703 Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fűszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak, a madárdal is mindig ugyanaz, újjáteremti őket a tavasz. A tél nekik csak álom, semmi más, minden tavasz csodás megújhodás, a fajta él, s örökre megmarad, a föld őrzi az életmagvakat, s a nap kikelti, minden újra él: fű, fa, virág, bogár és falevél. Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok, innám a fényt, ameddig rám ragyog, a nap felé fordítnám arcomat, s feledném minden búmat, harcomat, élném időmet, amíg élhetem, hiszen csupán egy perc az életem. Az, ami volt, már elmúlt, már nem él, hol volt, hol nem volt, elvitte a szél, s a holnapom? Azt meg kell érni még, csillagmécsem ki tudja, meddig ég?! de most, de most e tündöklő sugár még rám ragyog, s ölel az illatár! Bár volna rá szavam vagy hangjegyem, hogy éreztessem, ahogy érezem ez illatot, e fényt, e nagy zenét, e tavaszi varázslat ihletét, mely mindig új és mindig ugyanaz: csodák csodája: létezés… tavasz!
Nincs szabadság Petőfi nélkül, ő égette szívünkbe, hogy több a szabadság, mint az élet, ez a legszebb népi jog! Ő írta, vívta, tollal, karddal, s rátette ifjú életét, szabadságunk örök okmányán Petőfi szíve a pecsét! Amikor még piciny voltál, olyan nagyon enyém voltál, engem ettél, engem ittál, rám nevettél, nekem ríttál. Mikor később nagyobb lettél, mindig messzebb, messzebb mentél, először csak a kiskertbe, aztán a nagy-idegenbe. Ha itt vagy is, csak elnézel, akkor is nem engem érzel, nem anyádat, nem apádat, valami más csillagtájat. Úgy megnőttél szinte félek, már a válladig sem érek, alig-alig hihetem már, hogy ölbéli bubám voltál. Én voltam-e óriási, vagy Te lehettél parányi? Sosem voltál nehéz nékem, nem éreztem gyöngeségem. Melletted most kicsiny lettem, ágaskodik hát a lelkem, nőni akar, hogy elérjen, homlokodig, hogy felérjen. Húzol engem Te fölfelé, mint a napfény maga felé fát, virágot, lombos ágat - fölemeled az anyádat. Az árokparthoz értem hazafelé menőben, hajamban és ruhámban szagosodott az erdő, kakukfűvet és mentát nyaláboltam karomban s úszott velem az illat, akár egy könnyű felhő.
"Tavasszal mindig arra gondolok, / hogy a fűszálak milyen boldogok: / újjászületnek, és a bogarak, / azok is mindig újra zsonganak, " Ezen a héten a 126 éve született Várnai Zseni gyönyörű vallomását ajánljuk. Peterdi Andor író felesége, Peterdi Gábor festő, grafikus és Peterdi Mária író, műfordító édesanyja. Várnai Zseni színésznőnek tanult, de soha nem lépett színpadra, tisztviselőként dolgozott, és mellette írt. A Nyugatban csak néhány verse jelent meg, de a folyóirat meghatározó szerzői közül többen is elismerő kritikákat írtak róla. "E verseskötet asszonyszerzőjének kettő az érzésbeli erőssége. Az első, az elemi és magával ragadó, az anyai érzésnek, a részvétnek, a gyöngék szenvedése fölött gördülő könnyeknek a bugyogása. A másik erőssége a szokottabb és az előbbiek mélységeihez csak néha jutó hangulat-versek" – írja Tersánszky J. Jenő a Nyugatban Várnai Zseni Ím, itt az írás! című kötetéről. S valóban, a költőnő érzelmeinek mélysége arcul csapja az olvasót, és mintegy szembesíti a körülötte lévő világgal, amelyre érdemes rácsodálkozni: "Bár volna rá szavam vagy hangjegyem, / hogy éreztessem, ahogy érezem / ez illatot, e fényt, e nagy zenét, / e tavaszi varázslat ihletét, / mely mindig új és mindig ugyanaz: / csodák csodája: létezés… tavasz! "
Spring -Tavasz - ( Várnai Zseni: Csodák csodája)