porterfromamerica.net
Mint minden, ehhez hasonló fát, a Hyperion pontos helyét is titokban tartják és csak három csoport tudós ismeri és képes megtalálni a pontos helyét. Sherman tábornok – a világ legnagyobb fája kiterjedése alapján Annak ellenére, hogy számos más fa van a világon, mely magasságával és törzse szélességével fölülmúlja Sherman tábornokot, hozzáfogható egy sincs. Ez a példány kiemelkedik minden elő fa közül a bolygónkon a puszta térfogatával ( az ágait kivéve), így a legnagyobb élő organizmusaként tartják számon. Fotó: Bill Ferris A fa becsült kora 2300-2700 év. Túlélt számos erőtüzet és éghajlatváltozást, szerencsénkre még a "modern embert" is. A becsült súlya mintegy 1385 tonna, magassága 274, 9 méter, a törzsének átmérője pedig 11, 1 méter a földhöz legközelebb eső ponton. Így ez a leggyorsabban növekvő élőlény bolygónkon. A fát 1879-ben nevezte el James Wolverton az amerikai polgárháború egyik tábornokáról, akinek lovasságában szolgált, mint hadnagy. Arbol del Tule fa – a világ legszélesebb törzsű fája (11, 6 méter) Az Arbol del Tule egy ciprus fa, Santa Maria del Tule város központjában, Mexikó államban.
Sherman tábornok fája egy óriás mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum) az Egyesült Államokban. Az óriás mamutfenyő kizárólag Kaliforniában, Sierra Nevadaban él. Sherman tábornok fája a Föld legnagyobb térfogatú fája. A világ legnagyobb élő szervezeteként tartják számon, törzsének 1487 köbméteres kiterjedése alapján (2002-es adat). A fa a Sequoia Nemzeti Park ban található, a Giant Forest vagyis az Óriás erdő területén magasodik. Korát 2300-2700 évre becsülik. William Tecumseh Sherman amerikai polgárháborús tábornokról nevezték el. Az utópista szocialista Kaweah Colony közösség azonosította először a világ legnagyobb fájaként, és Karl Marx névre keresztelte, a Nemzeti Park Szolgálat (NPS, National Park Service) azonban átnevezte. Méretei: magassága: 83, 80 m kerülete a törzs aljánál: 31, 10 m a törzs aljának legnagyobb átmérője: 11, 10 m átmérője 1, 5 m magasságban: 8, 25 m átmérője 18 m magasságban: 5, 30 m átmérője 55 m magasságban: 4, 30 m a legnagyobb ágának átmérője: 2, 10 m az első nagyobb ág elhelyezkedése a földtől mérve: 39, 60 m a lombkorona átlagos szélessége: 32, 50 m VIDEÓ Ha érdekesnek találod a cikket, oszd meg ismerőseiddel is!
[1] Föltételezhetően a Sierra Nevada hegységből terjedt el. Minden vadon élő állománya védett. Legnagyobb és legsűrűbb populációja a Sequoia Nemzeti Parkban, a Kings Canyonban nő. Itt számos nyolcvan méternél magasabb, a hat méterhez közeli törzsátmérőjű példánya látható. A legnagyobb és legszebb példányok a Yosemite Nemzeti Parkban állnak. Európába először a skót John D. Matthew hozta be a 19. század közepén. Az európai populáció alapját William Lobb vetette meg: az általa hozott magokból jóformán az egész kontinensre jutott. Északi elterjedésének a hideg telek szabnak határt. Felfedezése [ szerkesztés] Az óriás mamutfenyőt először J. K. Leonard írta le 1833-ban, de nem határozta meg pontosan, hogy hol is látta a növényt. Ezután John M. Wooster számolt be róla. Első tudományos leírása John Lindley műve. Ő Wellingtonia giganteá nak nevezte el a fát, mert nem tudta, hogy a Wellingtonia név már foglalt (az azóta átkeresztelt Wellingtonia arnottiana számára). A Wellingtonia név máig fennmaradt Angliában mint a növény köznapi neve.
A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás mamutfenyő témájú médiaállományokat és Óriás mamutfenyő témájú kategóriát. Két fiatal mamutfenyő Budakeszi közelében Az óriás mamutfenyő vagy hegyi mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum) régebben a mocsárciprusfélék (Taxodiaceae), manapság inkább a ciprusfélék (Cupressaceae) családjába sorolt Sequoiadendron nemzetség egyetlen élő faja. Régebben egyes szerzők közeli rokonával, az örökzöld mamutfenyővel egy nemzetségbe (Sequoia) sorolták Sequoia giganteum néven. Az angol redwood nevet – amit a tengerparti mamutfenyőre is használnak, és amit olykor tévesen vörösfenyőnek fordítanak – vöröses színű, rostosan foszló kérgéről kapta. A Földön élő legnagyobb testtömegű élőlények ennek a fajnak a képviselői. A legöregebb ismert példány 3200 éves; törzsének átmérője 8, 85 méter, magassága 93, 6 méter, becsült tömege mintegy 1000 tonna. Elterjedése, élőhelye [ szerkesztés] Tipikus holarktikus faj; természetes elterjedési területét az atlanti-pacifikus flóraterületen, Kalifornia állam hegyvidékein találjuk 1400–2600 méterrel a tenger szintje fölött.
Néhány mag kihullik a forró nyári napokon, amikor a toboz kissé összetöpped, de a többségük csak akkor szabadul ki, ha a toboz erdőtűz vagy rovarkár miatt kiszárad. Egy-egy nagyobb példány akár 11 000 tobozt is érlelhet 300 000–400 000 maggal. A szárnyas magok az anyanövénytől akár 180 méterre is elröpülhetnek. A magvak kiszabadulását két állat: a Phymatodes nitidus nevű bogár és a Douglas-mókus is segíti. A bogár a fa tobozaiba rakja petéit, és a kifejlődő lárvák kacskaringós járatokat rágnak a tobozba. Ezzel felborítják annak vízháztartását, és a toboz kiszárad. A mókus a fa húsos, zöld tobozait rágcsálja, és eközben ugyancsak kihullhat néhány mag. Bár a magok a tűleveles, nedves humuszon is kikelnek, de ezek elpusztulnak nyáron, amikor az avar kiszárad. A magoncok csak sok ásványi anyagot tartalmazó termőtalajon, teljes napfényben fejlődnek rendesen. Az egyéb növényfajokkal eleinte kevéssé versenyképesek, ezért többnyire csak erdőtűz után tudnak kifejlődni. A tűz után maradó hamu egyúttal az ultraibolya sugarak káros hatásától is óvja a magokat.